Senki nem kapott az újszülött gyerekéhez használati utasítást, így mindenki "vakon" próbálgatja a legjobbat adni a saját gyerekének. Nem biztos, hogy elsőre sikerül, de  hosszú évek alatt, kitartó gyakorlással van úgy, hogy jól mennek a dolgok, de van úgy is, hogy még a legjobb szándékunk ellenére sem találjuk az utat a gyerekünkhöz. Ez érvényes a táplákozásra, az érdeklődési körre, fizikai aktivitásra, érzelmi megnyilvánulásokra stb. Jó lenne, ha értenénk hozzá már a kezdetektől fogva, mert ezzel rengeteg konfliktust, félreértést, nézeteltérést, vitát, félretáplálást el tudunk kerülni.

Egy meg nem értett vagy félreértett gyerek komoly kihívás a szülőnek és erős trauma a gyereknek is. Ilyen esetben nap, mint nap szembe kell nézni (jó esetben) a konfliktusokkal. Rossz esetben pedig az elhallgatott, elnyomott érzelmekkel kell megküzdenie mind a két oldalnak. Hosszú távon egyik sem jelent megnyugtató megoldást, mivel a fent említett állapotok megmérgezik a viszonyt, legyen az akármilyen közeli is. Ennek okán a kapcsolatrendszer instabillá majd fenntarthatatlanná válik és csak idő kérdése, hogy mikor hullik atomjaira. Onnan már nagyon nehéz a visszaút. Mindez elkerülhető, ha ismerjük a gyerekünket. Ebben nagy segítség az alapvető testalkat mielőbbi meghatározása.